A természet megnyugtatja az agyat és gyógyítja a testet?

A legtöbb esetben az agyunk nem városi környezetben fejlődött ki. Néhány évtizeden belül azonban a világ népességének közel 70 százaléka városokban fog élni. A városokhoz társított jólét ellenére az urbanizáció komoly egészségügyi problémát jelent. A városi élet gyors tempója stresszforrás. Látjuk a következményeket azoknak az embereknek az agyában és viselkedésében, akik városban nőttek fel vagy ott élnek.

Pozitívum, hogy a városlakók átlagosan gazdagabbak, és jobb egészségügyi ellátást, táplálkozást és higiéniát élveznek. Másrészt viszont sérülékenyebbek a krónikus betegségekre, stresszesebb és igényesebb társadalmi környezettel és nagyobb egyenlőtlenségekkel szembesülnek. A városi lakosok ugyanis 21 százalékkal nagyobb valószínűséggel szenvednek szorongásos zavarokban. A hangulatzavarok esetében ez a kockázat 39 százalékra emelkedik.

A Nature című szaklapban megjelent tanulmány a városi környezetben élést a szociális stressz iránti érzékenységgel hozza összefüggésbe. Az MRI-vizsgálatok kimutatták, hogy a városi környezetnek való nagyobb kitettség fokozott aktivitáshoz vezethet a kisagyi amygdala, az agynak az olyan érzelmekkel, mint a félelem és a stresszel kapcsolatos hormonok termelésével összefüggő részében. A tanulmány szerint a kisagyi amigdala "fontos szerepet játszik a szorongásos zavarokban, a depresszióban és más, a városokban gyakrabban előforduló viselkedési formákban, köztük az erőszakban".

A kutatók azt is megállapították, hogy azok, akik életük első 15 évében városi környezetben éltek, fokozott aktivitást mutattak az agy azon területén, amely segít szabályozni a kisagyi amigdala működését. Ha tehát valaki városban nőtt fel, akkor érzékenyebb lehet a stresszre, mint azok, akik később költöztek oda.

David Gessner író és professzor szerint "feszült" állatokká válunk. Mintha 30 másodpercenként megszólalna egy ébresztőóra az agyunkban, ami aláássa a hosszú távú koncentrációs képességünket. A városi élettel együtt jár, hogy folyamatosan szűrni kell az információkat, el kell kerülni a zavaró tényezőket és döntéseket kell hozni. Kevés időt hagyunk az agyunknak a regenerálódásra.

Hogyan lassíthatnánk a tempót? Úgy tűnik, hogy a megoldás a természetben rejlik. David Strayer kognitív pszichológus feltételezi, hogy "a természetben való tartózkodás lehetővé teszi, hogy a prefrontális kéreg, agyunk irányítóközpontja lelassuljon és pihenjen, mint egy túlhajszolt izom".

Tanulmányok kimutatták, hogy a természettel való rövid interakció is megnyugtatja az agyat. Gregory Bratman, a Stanford Egyetem munkatársa olyan kísérletet végzett, amelyben a résztvevők 50 perces sétát tettek természetes vagy városi környezetben. A természetben sétáló embereknél csökkent a szorongás, a rágódás és a negatív érzelmek, valamint nőtt a memóriakapacitásuk. Sőt, Bratman csapata azt találta, hogy a természetben való séta hozzájárult a rumináció, vagyis a negatív élmények okainak és következményeinek felhánytorgatására irányuló egészségtelen, de gyakori szokás csökkenéséhez. Tanulmányuk azt is kimutatta, hogy a természetben sétáló résztvevőknél csökkent az idegtevékenység az agy azon területén, amely a mentális betegségek kockázatával van összefüggésben, szemben azokkal, akik városi környezetben sétáltak.

Koreai kutatók olyan önkéntesek agyi aktivitásának különbségeit vizsgálták, akik csak városi tájakat és olyanokét, akik csak természetes tájakat néztek. Azoknak az MRI-vizsgálatai, akiknek városi képeket mutattak be, a kisagy amygdala területének fokozott véráramlását mutatták. Ezzel szemben azok, akiket természetes jeleneteknek tettek ki, fokozott aktivitást mutattak az empátiával és altruizmussal összefüggő agyi területeken.

Japán kutatók megállapították, hogy a shinrin-yokut, vagyis az "erdei fürdőzést" végző emberek "jótékony baktériumokat, növényekből származó illóolajokat és negatív töltésű ionokat" lélegeznek be, amelyek a bélbaktériumokkal kölcsönhatásba lépve erősítik a szervezet immunrendszerét, és javítják a mentális és fizikai egészséget.

A rendszeres természetben töltött idő nem csodaszer a mentális egészségre, de a lelki egészség és a rugalmasság alapvető része. A természet segít megbirkózni az élet nehézségeivel és talpra állni. Még a városlakók is könnyen elmerülhetnek a természetben - egy helyi kertben, parkban vagy tanösvényen -, hogy túlhajszolt agyuknak pihenőt adjanak.